Még 2017-ben, egyik hosszabb magas-tátrai futásom során végigfutottam a Magistrale elnevezésű Felső-turistautat. Futás alatt feltűnt, hogy akárhányszor utolérek egy szlovák turistacsoportot, mindig a "kamzík" (magyarul: zerge) felkiáltással figyelmeztették egymást a közeledtemről. Ekkor szerettem meg ezt a "nevet", melyet nagyon kedvesnek és megtisztelőnek éreztem a magashegyi környezetben mozgó emberektől, hiszen ha láttatok már zergét, akkor tudjátok, hogy micsoda szilaj, atletikus, ugyanakkor feltűnésmentes, csendes és békés állatokról van szó!
Akkortól számítom zergeségem kezdetét és a futókkal, akik bizalmukkal megtisztelnek egy zerge csoportot, magyarul zergerudlit alkotunk!
Hurguly Jani több mint 1 éve, 2024. januárjában keresett meg, hogy segítsek neki felkészülni az azévi, féltávú BSzM-re. Magam sem értem, hogy miért vállaltam el, hiszen akkoriban kimondottan nem akartam újabb futót vállalni, de valahogy mégis igent mondtam a dologra. Amit lehetett mindketten megtettünk az ügy érdekében és szerintem készen is állt...
Büszkén mutatjuk be a Zergerudli első kitüntetett sportolóját Valentin Vranić-ot!
Olivér zergetársunkról eddig is csak rébuszokban tudtam beszélni (írni), de mostani produkciója alkalmával valóban kiérdemelt mindenféle elcsépelt klisét.
Mozgalmas hétvégén vagyunk túl a rudli háza táján!
Ezzel a névvel akarom elkezdeni ezt az írást, mert semmivel sem akarom elterelni a figyelmet róla. Jobb szavakat nem is találhatnék a kezdéshez, hiszen Vale újra versenyzett és akkorát villant, hogy magam sem hiszem el!
2024. július 20.-21.-én Valentin Vranic barátunk teljesítette soron következő versenyét, egy cirka 100 mérföldes távot, a Deseda-víztározó körül. Ez magában már nem is lenne oly' meglepő, hiszen tudjuk róla, hogy erős, jó formában van és mentálisan is egyre összeszedettebb.
Szűk 4 éve megkeresett egy srác, hogy futóedzőt keres és engem ajánlottak neki (persze Evelin volt a kerítő…). Az azóta már rutinommá vált kérdőívemben az álomkategória kérdésre félénken odaírta, hogy Ultrabalatont szeretne egyszer futni…
Valentin Vranic nagyokat álmodik és "távolra néz", így legutóbbi versenye is inkább tesztfutásként fogható fel, mintsem személyes legjobbjaként.
Azt mindig is tudtam, hogy a nők (lányok) általában szigorúbbak önmagukhoz, mint mi férfiak (fiúk). Számtalanszor igazolta már az élet ezt a megállapításomat. Például a Zergerudlihoz legutóbb csatlakozott leányzó esete is ezt a tapasztalatot erősíti bennem.
Pócsi Orsiról egyszer már ódákat zengtem, teljes joggal. Megénekeltem már elszántságát, kitartását és alázatát, amivel szeretett sportunk felé fordul. Megírtam már róla, hogy kezdő futó létére példaértékű a hozzáállása, ami talán nem is meglepő, hiszen korosztályos válogatott sportoló gyermekeinek kell példát mutatnia.
Az elmúlt hétvégén Valentin Vranič barátunk ismét megmutatta magát a hazai ultrafutó közösségnek. Ám ez a verseny több szempontból is újdonság volt a számára!
Anno 2014-ben Márkus Öcsi® zergetársunk úgy tudom, hogy azért hívta életre többedmagával a Korinthosz nevű futóversenyt, hogy szimulálja/szimuláltassa a Spartathlon nevű sportesemény első és egyben meghatározó 80 km-ét, ami Athén és Korinthosz között fut.
130 kilométernyi büszkeség. Ez az, amit az elmúlt hétvége kapcsán érzek! Valentin Vranič zergetársunk az Ultra Lupa-tavi futóversenyen teljesítette élete első 100+os versenyét és nagyon magabiztosan helytállt. Helytállt?!? Vale úgy látszik, nem ismeri ezt a fogalmat, így az ismeretlen táv és az ismeretlen pálya ellenére is a dobogóért küzdött!...