Mindannyiunk futómúzsája
Gondolom, hogy hozzám hasonlóan mindenkinek megvan a maga története, elmélete, hogy mivégre is futunk és ki-ki mit élvez a futásban. Pedig elég egy kicsit megkapirgálnunk a felszínt, utánanéznünk a természettudományos háttérnek és máris kiderül, hogy a nagy sorsfordító eseményeink, a héroszi elhatározásaink és tetteink mögött csupán pár apró molekuláról van szó, amik, ha termelődnek jó nekünk, ha nem termelődnek akkor rossz lesz. A futás alatti eufóriát, flow-élményt, vagy Runner's High-t elsődlegesen az endorfinoknak köszönhetjük.
Az endorfin név az endogén és a morfium szavak összeolvadásából származik. Az endogén azt jelenti, hogy szervezetünk által termelt, a morfium pedig egy, a központi idegrendszerre ható, fájdalomcsillapító hatású ópiát.
Az endorfinok olyan hormonok, amelyeket a szervezet fájdalom hatására természetes úton termel a központi, valamint a perifériás idegrendszerben egyaránt. Három fő típusuk ismert: α-, β- és γ-endorfin.
Működésük leegyszerűsítve egyes ingerület átvivő anyagok (neurotranszmitterek) blokkolásán alapszik, valamint az agyban olyan opioid receptorok aktiválásán, amelyek fájdalomcsökkentő hatásúak.
A központi idegrendszerben az endorfin egy meghatározott receptorhoz kötődik és blokkolja azt. Emellett feloldja a dopamin utak gátlását is, egyszóval hatására a szervezet fokozza a dopamin termelését és felszabadulását. A dopamin is az agy ingerületátvivő anyaga, amely felszabadulásakor többek között eufória érzést vált ki, amit a már említett flow-élményként élünk meg.
Érdekes, hogy egyes kábítószerek (mint pl. a kokain) "felhasználói élménye" szintén a dopaminhoz köthető. Viszont ellentétben a pl. sportolás közben, kiegyensúlyozott mértékben felszabaduló dopaminnal, a narkotikumok nagy kiugrásokat okoznak, emiatt a felhasználó egyre intenzívebben vágyik az adott állapotra, egyre többet akar belőlük míg végül fizikai függőség alakul ki.
Ugyanakkor egyes endorfinokkal kapcsolatos tanulmányok csupán a vérplazma endorfinszintjét vizsgálják, és ebből vonják le azt a következtetést, hogy annak szintje az agyban (pontosan: a cerebrospinális folyadékban 😊) is azzal párhuzamos mértékben változik. Ez azonban nem teljesen biztos. Megjegyzendő, hogy a β-endorfinok pl. nem jutnak át a vér-agy gáton. Ami azonban bizonyosra vehető, hogy léteznie kell egy másik faktornak is, ami a fent említett eufórikus érzés létrejöttében komoly szerepet játszik!
Ezt a feltevést látszik alátámasztani egy 2015-ös tanulmány, miszerint a futás növeli az endorfinok mellett az anandamid nevű ingerületátvivő anyag szintjét is. A β-endorfinokkal ellentétben az anandamid képes átjutni a vér-agy gáton, az agyban pedig a kannabinoid receptorokhoz kötődni. Ebben a tanulmányban tapasztalható eufórikus hatás tehát az anandamid eredménye volt.
Futás közben a bennünk termelődő endorfinok és anandamid hatása többek között a fájdalom csökkentése és az eufória élményének kialakulása. Emiatt gyakran használják a testmozgást terápiás célokra is a szorongás és a depresszió kezelésére.
Ismerek olyan sporttársat, aki saját bevallása szerint még sosem élte át futás közben a flow érzését. Valóban, meg kell jegyeznünk, hogy az egyéni különbségek igen eltérőek lehetnek! A szükséges időtartam és intenzitás nagymértékben egyénfüggő. Egyes források megjegyezték, hogy az endorfinok felszabadulása csak a 60. perc körül következik be, és vannak olyan sporttársak is, akik tényleg egyáltalán nem tapasztalnak eufóriát futás, vagy edzés közben.
Azonban a kokain fentebb említett példájához hasonlóan az erre különösen érzékeny egyéneknél az endorfinszint csökkenése a "Runner's High" utáni vágyat eredményezheti, és így edzésfüggőséghez vezethet (bár ezt a hangok még sosem mondták a fejemben… 😊)!
Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy a testmozgás által kiváltott endorfinok és az anandamid közösen járulnak hozzá ahhoz az elképesztően jó érzéshez, ami képes akár a szorongáson és depresszión is átsegíteni, a fájdalomérzést csökkenteni és amely nélkül az erre különösen érzékeny emberek számára teljesen elképzelhetetlen az élet!
…hogy mik vannak!... 😊
/A cikk egy UESCA hírlevél szabadfordítású változata./