Házi edzőtábor némi szöszmötöléssel
Mivel tölti a fizetett szabadságát egy magamfajta mezei futó? Jól otthon marad és fut!...
Elérkezett az idő ugyanis, hogy próbára tegyem felkészültségemet a sorozatterhelések világában. A Transespaña hamarosan rám rúgja az ajtót és én szeretnék minden aspektusból felkészülni a kihívásaira. Ezen felbuzdulva múlt hétvégén (feb. 13.-16.) egy amolyan házi edzőtábor keretein belül modellezgettem egyelőre csak egy 4 napos sorozatterhelés hatásait és igényeit.
Futás: (nem mellékes tényező)
4x50 km. Nem túl sok, de nem is túl kevés. Elsőre pont jó volt. Próbára tette egy magamfajta mókus felkészültségét, de fel lehetett belőle épülni. Nyugodt, mondhatni lassú iramban futottam. Egyrészt: elsőre nem akartam és nem mertem nagyobb iramot vállalni a sorozatra, hiszen utoljára 2019-ben futottam hasonlót BSzM-en. Másrészt: kíváncsi voltam, hogy milyen mértékben regenerálódok, ha (BSzM-től eltérően) végig aerob zónában futok. Harmadrészt: vélhetően az 1080 kilométeres, 18 napos (szakaszos) Transespaña-t sem nyélen fogom futni, így gyakorlás gyanánt a futott iram is bőven megtette.
Tanulság: egyelőre minden szupi! A végig aerob terhelésnek (és "némi" előzetes edzésmunkának) köszönhetően napról napra meg tudtam újulni, sőt az első 2 nap riadalma és óvatossága után a 3., 4. napra egyre jobban ráállt a lábam és egyre könnyebbnek hatott a futás mind fizikálisan, mind pszichésen. Elégedett vagyok a látottakkal.
Regeneráció: (ez sem mellékes tényező)
Bíztam benne, hogy az eddig kialakított protokollom, a szokásosnál több alvással kiegészítve elegendő lesz. A spanyol célverseny tekintetében a masszázscsizma használata és annak létjogosultsága egy nagy kérdőjel még előttem. Az biztos, hogy baromira kellemes és gyakorlati haszna is van. Egyre több fórumon látom, hogy releváns sportolók is használják. A kérdés az, hogy az én amatőr szintemen megéri-e a hatása a plusz poggyászköltséget? Mindezt úgy, hogy mellette 2x45 percet mobilizálok (futás előtt, után)…
Eszemiszom: (egyáltalán nem mellékes tényező)
Igazából a legtanulságosabb oldala volt az elmúlt 4 napnak. Ugyanis arra kellett rájönnöm, hogy a Transespaña egyik legnagyobb kihívása a megfelelő étkezés lesz. Azaz, hogy helyben, funkcionálisan és egészségileg is kielégítő mennyiségben és minőségben meg tudjam oldani a táplálkozást.
Mindenekelőtt be kell valljam nektek, hogy "kicsit" kényszeres vagyok ebből a szempontból (is). Idestova 2,5 éve eszek (élek) úgy, hogy egy applikáció segítségével naplózom minden egyes étkezésemet (grammra…). 😊 Nem követek semmilyen diétát, épp csak arra törekszek, hogy legalább makroelem szinten és energia oldalról kielégítően táplálkozzak. Ez már önmagában is egy kihívás. Nem is szokott mindig sikerülni. Az ultrafutó versenyek során pedig egyenesen botrányos, hogy mennyire nem követhető. De! Hála a Teremtőnek, az evolúciónak, stb. szervezetünk 2, 3, vagy akár 4 napos; magyarországi, görögországi, vagy akár himalájai nélkülözést is képes még tolerálni. Maximum "fogy pár kilót" a delikvens, lebont "ezt-azt" a testéből, hogy energiát állítson elő, közben "kicsit fejre áll" a vérképe, de ennyi. Én vagyok rá az élő példa, hogy ezek a történetek lehet, hogy drámainak hallatszanak, de nem kivitelezhetetlenek. Azonban 3 hétig még én sem szeretnék nettó energiahiányban élni, főleg úgy, hogy közben 1080 kilométert akarok megtenni, versenykörülmények között, Spanyolországban (ami nem a laposföld-hívők hazája… 😊).
Úgyhogy összeszedtem gondolataimat, tapasztalataimat és megpróbáltam lehozni ezt a 4 napot úgy, minta egy 3 héten keresztül fenntartható rendszert üzemeltetnék. A siker vegyes volt. Majdnem minden napra jutott valamilyen hiba, de valahol el kell kezdenem ezt a fajta önismeretet is. Volt, hogy éjszaka, az alvás rovására emésztettem meg a belapátolt tüzelőt. Volt, hogy éhesen ébredtem. És volt olyan is, amikor az energiapótlás elvonta a figyelmemet a fehérjebevitelről. Valószínűleg nem holnap fognak leszerződtetni a Jumbo-Visma kerékpárcsapatához dietetikusként, mindenesetre izgalmas volt. A hétköznapokhoz képest olyan érzés ez, mint amikor 90 km/h helyett, hirtelen 200-al kell vezetni egy autót ugyanazokon az utakon: ismerős, ismerős, csak kurva könnyű hibázni...
A lényeg, hogy rendszerszintű probléma nélkül működtem végig és a futás során folyamatosan javuló tendenciát éreztem. Nagyon izgalmas és tanulságos 4 napon vagyok túl és már alig várom, hogy újabb és újabb alkalmak során tehessem próbára megszerzett tapasztalataimat!
Hát, így telt a szabim itthon. Futkároztam, majszolgattam, számolgattam. De a lényeg ott lesz a képgalériában, a falinaptár alján!... 😊