Balázs zerge a Zalában

Balázzsal tavaly augusztus óta dolgozunk együtt. Akkor még "csak" (úgymond) látásból ismertük egymást. Beszélgettünk néha a futásról, de egyikünk sem tudta igazán, hogy mire is számítson a másiktól.

Majd elkezdtük a közös munkát és ezzel együtt elkezdődött az összecsiszolódásunk is! Szó szerint! Súrlódtunk, csiszolódtunk. Nekem rá kellett jönnöm, hogy ő mennyire érzékeny hangszer, neki pedig rá kellett jönnie, hogy a maga által kitűzött céljaihoz rengeteget kell fejben és hozzáállásban alakulnia és fejlődnie. Azt nem tudom, hogy ebben az időszakban ő milyen mértékű mentálhigiénés sérüléseket szerzett, én azonban úgy látom, hogy bőven megérte irányba állítani. Balázs mindvégig csendben, végtelen nyugalommal végezte a rá kiszabott feladatokat. Alkalmazkodott, alakult, egy percig sem kételkedett a szavaimban és ez hatalmas kincs a számomra! A sok munka hatására pedig az elmúlt hónapokban szép stabilan elkezdett fejlődni!

Ennek eredménye első közös versenyünk a Kékfűrész 30 kilométere, melyet 3:37' alatt , magabiztosan teljesített!

Köszönöm a bizalmadat és a munkádat, büszke vagyok rád!

Hölgyeim és Uraim! Sokkal több Horváth Balázs kellene ebbe a világba!