A magaslati akklimatizációról úgy általában...

A Hell Race kapcsán aktualitást nyert, hogy alapszinten körbejárhassuk a magaslati akklimatizáció témakörét.

Mielőtt azonban belecsapnánk a lecsóba, kerüljünk képbe az alapokkal:

Ugye mi, földi halandók, a Föld nevű bolygó felszínén élünk (jobb esetben). Földünket a földi légkör veszi körül, mely különböző rétegekre osztható. A földi élet a légkör legalsó, átlagosan 10 km magas, troposzféra nevű rétegében alakult ki. A troposzféra összetétele a következő:

• 78,08% N2 (nitrogén)
• 20,93% O2 (oxigén)
• 0,93% Ar (argon)
• 0,06% egyéb gázok (He, Ne, Kr, stb.)

Ezen gázok aránya a troposzférában nagyjából változatlan. Magyarán: a magasság a mi léptékünkben (az emberek által bejárható helyeken) nincs hatással a levegő összetételére.

De hát akkor mi okozza a magashegyi betegséget? A kérdés jogos! A válaszhoz nagyjából értenünk kell az emberi gázcsere alapelvét.

Nagyon leegyszerűsítve: légvételkor a tüdőben az úgynevezett külső légzés zajlik. Ennek során a tüdőnkben található elemi egységek, az úgynevezett tüdőhólyagocskák (alveolusok) falán keresztül történik a gázcsere. A gázcsere alapja az, hogy belégzéskor az alveolusokba került légköri gázok és a hólyagok falát behálózó hajszálerekben keringő vér oldott gázainak eltérő a parciális nyomása. A gázok a nagyobb parciális nyomású helyről, mindig a kisebb nyomású közeg felé áramlanak. Belégzést követően tehát az O2 a léghólyagocskákból a vérünk felé áramlik, mivel a tüdőbe kerülő vénás vérben az oxigén parciális nyomása lényegesen alacsonyabb, mint az alveolusokban lévő, éppen belélegzett levegőben. Így "kerül" az oxigén az alveolusokból a vérünkbe, amit aztán az O2 szállítására hivatott vörösvérsejtekben lévő hemoglobin molekula köt meg. Ehhez azonban kellő mértékű légnyomás szükséges.

És igazából itt van a kutya elásva!

Míg tengerszinten a légköri légnyomás 1 atmoszféra, azaz 760 mmHg, ez az érték 1000 m magasságban már 675 mmHg (0,89 atm.). 3000 méteres tengerszint feletti magasságban 528 mmHg (a tengerszinten mértnek már csak a 69%), 5000 méteren pedig csupán 410 mmHg, azaz a tengerszinthez képest a légköri nyomás már csak 54%! Tehát igazából a légnyomás csökkenése az a paraméter melynek hatására romlik a gázcsere hatékonysága, hiszen egységnyi idő alatt, lényegesen kevesebb O2 diffundál át a vérbe, következésképpen egységnyi mennyiségű vér, egységnyi idő alatt, hirtelen kevesebb O2-t fog tudni megkötni.

Éppen ezért a magaslati tünetekért a hipobárikus hipoxia (magyarul talán úgy mondhatnánk: alacsony légnyomás miatt kialakult oxigénhiány) a felelős!

És mit tesz ilyenkor ez a szerencsétlen porhüvely, amit állandóan húzunk, nyúzunk, kínzunk, edzünk? Vegyük sorba:

• a fent említett okok miatt csökken a vér oxigén szintje
• ennek hatására nő a légzésfrekvencia és a légzésmélység
• a felfokozott légzés hatására felbomlik szervezetünk pH (sav-bázis) egyensúlya
• erre a vesék fokozott folyadékürítéssel reagálnak, valamint emellett a vesén átáramló vér oxigénszintje is csökken
• mindezek eritropoetin (EPO) szintézist eredményeznek
• mivel az eritropoetin nevű hormon alapvető fontosságú a vörösvérsejtek "képződéséhez" (a csontvelőben a vérsejtek éréséhez), így annak megemelkedett szintjére fokozódik a vörösvérsejtek képződése, végső soron nő a vér oxigénszállító kapacitása
• ééés már el is jutottunk oda, hogy a vér egységnyi térfogatában, az alakos elemek aránya (az ún. hematokrit érték) nő és ezzel a hemoglobin szint is növekszik! Magyarul: egységnyi mennyiségű vérben nő az O2 szállítására hivatott sejtek száma, tehát alacsonyabb nyomás mellett is összességében nagyobb mennyiségű O2 szállítására lesz képes a vérünk!

Ez a folyamat már 1800 m felett megindul. Ahhoz, hogy az akklimatizáció során érzékelhető hatást érjünk el, minimum 10-14 napra van szüksége a szervezetünknek. Ebben az időszakban tehát a vérképzés elősegítése elsődleges célunk! Ennek érdekében 2 dologra mindenképpen figyelnünk kell:

• extrán sok folyadékot (sajnos vizet…) kell fogyasztanunk! Ennek oka pedig többek között a nagy magasságokra jellemző alacsonyabb páratartalom. Ugyanis minél magasabbra hágunk, annál szárazabb a levegő. Kvázi képesek leszünk pusztán a be- és kilélegzett levegő páratartalmának különbsége miatt is jelentős mennyiségű vizet veszíteni, ad abszurdum: kiszáradni!

• egészségesnek kell maradnunk, valamint kerülnünk kell a túlerőltetéssel járó folyamatokat! Ugyanis mindkét esetben emelkedik szervezetünk streszhormonjaként is ismert kortizol szintje! Magas kortizolszint hatására ui. szervezetünk "túlélő" üzemmódba kapcsol és nagymértékben romlik az immunrendszer és a vérképzés hatékonysága is -kvázi tök fölöslegesen végezzük az akklimatizációt, hisz' testünk nem az eredeti forgatókönyv szerint fog reagálni!

Talán ennyike információ is elegendő ahhoz, hogy aki erre fogékony, az rá tudjon csodálkozni az emberi szervezet fantasztikus voltára! Hihetetlen, hogy ez az őrülten bonyolult és érzékeny rendszer napos, hetes távlatokban mérve is micsoda átalakulásokra képes, micsoda követelményekhez tud alkalmazkodni, ha kellőképpen ki van szolgálva és szakszerűen, tudományos alapokra támaszkodva biztosítjuk a szükséges feltételeket!

Tiszteljétek és szeressétek ti is a testeteket!